Reflexíjak az Ókortól az Újkorig-persze csak szerintem, és eléggé leegyszerűsítve

(Szösszenet TZH tollából)

Bevezetés.

Annyit fűznék a dologhoz, hogy szinte az egészet különböző átfogó jellegű történeti munkákból szedtem össze, amikben sok a kép,  kivéve a Thutenkhamon fáraó íjairól szóló Nagy Gáboros-e-mailt. Ja, és írjátok az építő kritikákat!!

1. Őskori előzmények Az őskori Európában a jégkorszak végén gyakorisága miatt szilfából készítették őseink az egyszerű lapos és botíjaikat, majd a klíma enyhülésével fokozatosan újra teret nyerő, kiváló alapanyagot adó tiszafából faragták őket.

A reflexíj Európai megjelenésére Spanyolországban találtak bizonyítékokat; Altamira barlangjának falfestményein több vadász kezében visszahajló végű íj (3. rajz) látható. Még egy adalék ázsiai hosszúíjakhoz: Ceylonon a veddák a mai napig hosszúíjakat használnak.

2. Ókori íjak A Termékeny Félhold területén először szintén egyszerű íjakat használtak (Catal Hüyük) - bár eléggé rövid változatokat, ezért elképzelhető, hogy ezek hátát már ínnal erősítették meg. Egyedüli kivétel ez alól Egyiptom és Núbia, ahol eleinte egyszerú botíjakat (használtak akáciából (ez a típus a Núbiában (annak is déli részén, a mai Szudánban) a mai napig fennmaradt), majd az egyiptomiak a Középbirodalom elejétől áttértek a visszahajlított végű, de még mindig egy darab fából faragott hosszú (160 cm-es) íjakra . Más területeken a hosszúíjnak való megfelelő fa hiányában rátértek az összetett íjak alkalmazására, melyet szerintem előmozdított a harci szekeres harcászati mód is-ezt jólmegaszondtam. Ezen íjak markolatrésze fából volt, karjaik pedig (melyek néha csak a végeiken, néha már a markolatrész után közvetlenül visszahajlottak) valószínűleg hegyikecske (majd marha/bivaly tülökből) szarvból, fából és ínrétegekből álltak. Elképzelhető, hogy némely íjkarból kimaradt a fa, mint ahogy a XIX. sz-i nez percé indián hegyijuh-szarvból (úgy néz ki, mint a muflon) készült íjaiknál. A húrról fogalmam sincs. A kínaiakál már lehetett selyemből, de északi hatásra használhatták a sodrott ínt is. A sumérokhoz köthető az első ókori reflexíj ábrázolás (i.e. 2400 k.), mely egy pecséthengeren található, és amely egy, leajzott állapotban visszahajlított végű, egyenes markolatú íjat sejtet. Ilyen íjakat később is használtak, pl. a guttik, hurrik stb.(az első kínai pecséteken is ilyen íjak láthatóak, ebből látható, hogy a különböző korok reflexíjait Ázsia szerte (a tajga, Indonézia és talán a Japán szigetek kivételével) szinte mindenhol használták. Új, a sumérnál egy kicsit rövidebb íjtípus a sumér városállamokat az északi hegyekből megszálló nomád akkádokkal kerülhetett Mezopotámiába (i.e. 2200 k.), szép, eléggé élethű ábrázolása egy lagas-i domborművön látható. (bár erről két, egymásnak ellentmondó forrásom van, ezért lehet, hogy a sumérek is használták ezt az íjtípust, sőt, biztos) Karjai valószínűleg végig visszahajlottak, melyben előfutára lehetett a hyksos íjaknak. Az i.e. XV. sz. környékén új reflexíj típus jelenik meg, a Belső-Ázsiából egész a Nílus-deltáig nyomuló harci szekeres (még nem lovas-) nomád hyksosokkal. Harci sikereiket két összetevőnek: a harci szekereiknek és íjaiknak köszönhették. Az íj hatékonyságára utal, hogy az egyiptomiak, a hettiták átvették, sőt, az asszírok egészen az i.e.VII. sz-ig, a babiloniak, perzsák pedig később is használták. Leajzva rajzolt madáralakra hasonlít, felajzva háromszög alakú. Vége egyiptomi domborműábrázolásokon íbiszfej, perzsákon oroszlánfej alakú. Thutankhamon sírjában az ilyen íjakon normál húrakasztó van, az íbiszfejűn pedig a madár csőre volt a húrakasztó. Mindenféle méretben létezett, erejére jellemző, hogy Thutmózisz fáraó gyakorlásképpen több, egymás mögé állított bronzlemezt lőtt át vele. (na, viszont ezeknek nem láttam kínai megfelelőjüket, de pl. az összes tengeri nép: pl. sekelesek, sardanák, maswasák, filiszteusok használták.) (létezett még egy íjtípus Palesztina és Líbia területén, felajzva B alakú volt.) Az egyiptomi Újbirodalomban már használták a reflexíj egy új változatát, ami főleg perzsa ábrázolásokon látható: tulajdonképpen egy hosszú reflexíj, aminek karjait az utolsó 10 cm-en hajlították vissza (ilyeneket szintén találtak Th. sírkamrájában). A szkíták A szkíta íjak és húrjuk hossza (általam legalábbis ) vitatott, és mindkét méretre(80 cm és kb. 110 cm) vannak bizonyítékok. A Kelet –Ázsiában, jégkurgánban talált íj, (amit Czintu a listára felpakolt, tényleg elég hosszú – a kelet-európai íjábrázolásokhoz (pl. szkíta elektron-vázák), a fennmaradt íjtegezekhez (főleg az aranylemez-borítás maradt fenn, pl. a makedón Kettedik Philipphos (Nagy Sándor apja) sírjában), és az Ázsia és Kelet-Európa szkíta sírjaiban megtalált, tényleg naggyon-naggyon kicsike bronz nyílhegyekhez képest. A markolatrész adta meg a szkíta íj profilját, a karok végig hajlottak. Használták az akkori világ szerte: etruszkok, görögök, perzsák, thrákok, kínaiak stb. Szír íjak Ezt a kb. i.e. I. sz-tól „gyártott” íjtípust használták a párthusok, a szogdiaiak, baktriaiak, kusániak, és a névadó szírek (és a szarmaták, naná) is, főleg a római légiókban, segédcsapatként. Az első merev szarvas íjtípus. Képes ábrázolása fennmaradt egy pannóniai villa falán, + a csontlemezek pl. a Dunaújváros melletti római tábor falai között és németországban is. Ahogy kinéz a dolog, aszimmetrikus (nem volt még ugye kengyel, meg normális nyereg se, biztos ezért volt az asszimetria: nem fért el az íj alsó fele egyébként a ló fara fölött) lehetett, és már hosszú markolata volt. Crassust pl. asszem nagy íjakkal lövöldöző parthusok verték meg. Rövidebb markolatú változatáról maradt meg falfestmény Szogdiában (v. Kusánban, hirtelen nem tudom). Szasszanida perzsa íjak Úgy kb. az i.u. II-III. sz-ból találnak különböző pecséteket, érmeket, amin a perzsa királyok lovon nyargalászva újfajta reflexíjakkal vadásznak. A karok nem egyenesek leajzva (nem lehetnek egyszerűen, olyan nagy előfeszítettség látszik rajtuk), mint ahogy Szőllősi Gábor írja az ekkor használt íjakról. A hosszú (ebben hasonlít a kitajhoz) szarvak nagyon tompa szögben csatlakoznak a karokhoz. Ja, és nem aszimmetrikus – mármint azon a konkrét képen. A IV-V. sz-i perzsa (és hun) íjak a fennmaradt érmék tanúsága szerint asszimetrikusak voltak, csak a markolatrész rövidebb a hun íjakéhoz képest. (a Hunok és nagykirályaik c. könyvben egy harcos sír van, ahol úgy-ahogy szimmetrikusnak néz ki az íj) Szintén látszik a felajzott íjakon, hogy a karok is visszahajolhattak leajzva. Az alsó szarv a perzsa íjakon nem görbült annyira, mint a hunoknak.

3. Középkori íjak Türkök, avarok, kínaiak, bolgárok, magyarok íjai Kb. egy időben ubár. Mindegyik nép hasonló íjat használt, ekkoriban pláne, mert még a török népek többsége is szomszédja volt Kínának. Ezen népek íjait Európában (főleg én) korai, közép és késő avar íjként ismerik. Szarvuk szélessége egyre nőtt a kb. a IX. sz. elejéig(asszem). Na, aztán összehozták a magyar típusú íjat. (ezek is kb. a Grózer avar íjainak méretei körül voltak, nem olyan nagyok, mint a mai utánzatok). Alakra viszont dettó a Grózer laminált magyar. Ezt használták akkoriban a besenyők, úzok (torkok, a magyar őstöris tanárom szerint helyesen kiejtve: törökök-meglepő), kunok, kazárok stb. Kitaj íj Ezt egyszer majd láttok élőben. Szerintem belőle alakult ki a török és az indo-perzsa típusú íj is. Ja, meg volt a mandzsu, a burját és a japán típ. reflexíj, de más most nem jut eszembe. 

Üdv: TZoli