Szalay Lajos: Ómagyar Mária-siralom
A legrégibb ismert magyar vers
1250-1310 között keletkezett, melyet róvással jegyeztek le!

Volék sirolm tudotlon.
Sirolmol sepedik,
Búol oszuk, epedek.
Választ világumtuul -
Zsidou, fiodumtuul,
Ézes ürümemtüül.
Ó én ézes urodum,
Eggyen igy fiodum!
Sirou anyát teküncsed,


Búabeleül kinyuhhad!
Szemem künyüel árad,
Én junhom buol fárad.
Te vérüd hullottya
Én junhum olélottya.
Világ világa,
Virágnak virága!
Keserüen kinzatul,
Vos szegekkel veretül.


Uh nekem, én fiom,
Ézes mézüül!
Szegényül (szégyenül?)
szépségüd,
Vírüd hioll vizeül.
Sirolmom, fuhászatum -
Tertetik kiül
Én junhumnok bel bua,
Ki sumha nim hiül.


Végy halál engümet,
Eggyedüm íllyen,
Maraggyun urodum,
Kit világ féllyen!
Ó igoz Simeonnok
Bezzeg szovo ére;
Én érzem ez bútürűt,
Kit níha egíre.
Tüüled válnum (?),


De nüm valállal,
Hul igy kinzassál,
Fiom, halállal.
Zsidou, mit tész,
Türvéntelen,
Fiom mert hol
Biüntelen.
Fugva, husztuzva,
Üklelve, ketve
Ülüd.