(idézetek a magyar krónikákból)

Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről

7/ Kiköltözésük

Az Úr megtestesülésének nyolcszáznyolcvannegyedik esztendejében, amint az év szerint jegyzett krónikákban írva vagyon, a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak hívnak, kijött Szcítia földjéről nyugat felé. Közöttük kijött Álmos vezér, a Mágóg király nemzetségéből való Ügyek fia, jó emlékezetű férfiú, uruk és tanácsadójuk nekik; kijött pedig a feleségével meg a fiával, Árpáddal, ...

8/ Oroszország

Miután pedig az oroszok vidékét elérték, minden ellenszegülés nélkül egészen Kiev városáig hatoltak. Midőn Kiev városán keresztülmentek, a Dnyeper folyón áthajózva meg akarták hódítani az oroszok országát. Akkor az oroszok vezérei ezt észrevéve nagyon megijedtek, mivel hallották, hogy Álmos vezér, Ügyek fia, Atilla király nemzetségéből származik, akinek az ő elődeik évi adót fizettek. ... A kievi vezér a maga seregével eléjük vonult, és most már a kunokkal gyarapodva, sok fegyveressel Álmos vezér ellen nyomult. Álmos vezér pedig, akinek segítsége a Szentlélek volt, fegyvert öltve csatarendbe szedte seregét, s ide-oda lovagolva buzdította katonáit; majd hirtelen eléjük rúgtatva megállott mindnyájukkal szemben, és ezt mondta nekik: "Szittyák, bajtársaim, nagyvitéz férfiak! Emlékezzetek utatok kezdetére, amikor azt mondtátok, hogy fegyverrel, haddal olyan földet kerestek, amelyen lakhattok. Tehát ne zavarodjatok meg az oroszok és kunok sokaságától, akik a mi kutyáinkhoz hasonlítanak. Hiszen a kutyák, amint uruk szavát hallják, nemde rögtön félelembe esnek? Mivel a derekasságot nem a nép száma, hanem a lélek bátorsága szabja meg. Vagy nem tudjátok, hogy egy oroszlán sok szarvast megszalaszt, mint ahogy egy bölcs mondja. De félre ezekkel! Csak azt mondom nektek: Ugyan ki tudott ellene állni Szcítia katonáinak? Nemde Dáriust, a perzsák királyát, a szcítiaiak megkergették, úgy, hogy rémületében nagy szégyenszemre Perzsiába szaladt és elveszített nyolcvanezer embert? Vagy Cirust, ugyancsak a perzsáknak királyát, nemde szintén a szcítiaiak ölték meg háromszázharmincezredmagával? Vagy magát Nagy Sándor is, Fülöp királynak és Olimpiadis királynénak a fiát, aki harcban sok országot leigázott, ugye szintén rútul megszalasztották a szcítiaiak? Ezért hát derekasan és vitézül küzdjünk azok ellen, akik a mi kutyáinkhoz hasonlatosak, s úgy féljünk az ő sokaságuktól, mint a legyek felhőjétől." Ezt hallván Álmos vezér katonái, nagy bátorságra gyúltak... Álmos vezér meg katonái az oroszokat és kunokat egészen Kiev városáig üldözték, és úgy aprították a kunok tar fejét, mint a nyers tököt...

10/ A kunok hét vezére

Álmos vezér meg főemberei tanácsot tartván az oroszok vezéreinek kérelmét teljesítették, s békét kötöttek velük... Akkor a fent nevezett kun vezérek, tudniillik Ed, Edömén, Et, Bors apja Böngér, Örsúr apja Ócsád, Vajta, kitől a Baracska-nemzetség származik, Alaptolma apja Ketel, midőn látták Álmos vezér kegyességét, amelyet az oroszok irányában tanúsított, lába elé borulva önként meghódoltak Álmos vezérnek ezekkel a szavakkal: "A mai naptól fogva legvégső nemzedékünkig urunkká és parancsolónkká választunk, és ahová a szerencséd visz, mindenüvé veled megyünk."...

12/ Miképpen jöttek be Pannóniába?

... Akkor a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak mondanak, és az a hét kun vezér, kinek a nevét fentebb soroltuk el, rokonságukkal meg férfi- és nőcselédeikkel egyetemben az oroszok tanácsára és segítségével útra keltek Pannónia földjére. S így a Havas-erdőn áthaladva, a hungi részekre szálltak. Midőn pedig oda megérkeztek, azt a helyet, amelyet először foglaltak el, Munkácsnak nevezték el azért, mivel igen nagy munkával, fáradsággal jutottak el arra a földre, amelyet maguknak annyira áhítottak. Ott aztán, hogy fáradalmaikat kipihenjék, negyven napot töltöttek, és a földet kimondhatatlanul megkedvelték. A föld lakosai ... önként meghódoltak Álmos vezérnek, mivel hallották, hogy Álmos vezér Atilla király nemzetségéből származik. ...nagy tisztelettel és félelemmel szolgáltak Álmos vezérnek...

13/ Hung vára

... Aztán Álmos vezér és övéi bevonulva Hung várába, a halhatatlan isteneknek nagy áldozatokat mutattak be, és négy napig tartó lakomát csaptak. A negyedik napon pedig Álmos vezér tanácsot tartván és övéit mind megesketvén, még életében vezérré és parancsolóvá tette fiát, Árpádot. Ezért hívták Árpádot Hungvária vezérének; összes vitézeit pedig Hungról hungvárusoknak nevezték el az idegenek nyelvén, és ez az elnevezés mostanáig él az egész világon.

14/ Árpád vezér

Az Úr megtestesülésének kilencszázharmadik esztendejében Árpád vezér elküldvén seregeit, az egész földet, amely a Tisza és a Bodrog közé esik Ugocsáig, minden lakójával együtt elfoglalta... Salán vezér küldöttei Zemplén várának menve átkeltek a Bodrog folyón, és másnap eljutottak Árpád vezérhez. Harmadnap pedig Árpád vezért uruk nevében köszöntötték, és amit az meghagyott, tudtára adták. Árpád vezér meghallgatván a dölyfös Salán vezér követségét, nem gőggel, hanem tisztességgel válaszolta neki a következőket: "Az én ősapámé, a nagy hatalmú Atilla királyé volt a Duna-Tisza közén elterülő föld egészen a bolgárok határáig, ami most az uratoké. De mégis én, nem ugyan azért, mintha a görögöktől vagy bolgároktól félnék, hogy nem bírok velük szembeszállni, hanem vezéreteknek, Salánnak a barátsága kedvéért kérek a marháim miatt a magam jussából egy részecskét, tudniillik a Sajó folyóig elterülő földet. Azonfelül azt kérem a vezéretektől, hogy küldjön nekem a maga jóvoltából két korsót tele Duna vizével és egy nyalábot Alpár homokjának a füvéből, hogy megtapasztalhassam, vajon édesebb-e Alpár homokjának a füve a szcítiai tájaknak, azaz Dentü-mogyernak a füvénél, és a Duna vize vajon jobb-e a Don vizénél." S miután így tudtukra adta üzenetét, több mindennel gazdagon megajándékozta őket, s ezzel megszerezvén jóakaratukat, meghagyta nekik, hogy menjenek haza. Aztán Árpád vezér tanácsot tartván szintén elküldötte követeit Salán vezérhez, s küldött neki tizenkét fehér lovat, tizenkét tevét meg tizenkét kun fiút, a vezérnének pedig tizenkét nagyon ügyes orosz leányt, továbbá tizenkét hölgymenyétprémet, tizenkét nyestbőrt és tizenkét aranyos köntöst. A küldöttek voltak ebben a követségben az előkelőbb személyek közül Ete apja Ond, a másik meg Alaptolma apja Ketel. Harmadiknak küldtek még egy igen serény vitézt, Tarcalt, kémlelés végett, hogy vizsgálja meg a föld minőségét, s hamarabb visszafordulva adjon hírt urának, Árpád vezérnek.

44/ A Duna szigete

Ezután pedig Árpád vezér elindult arról a vidékről, ahol most Bodrog vára áll, és a Duna mentén a nagy szigetig haladt. Tábort ütöttek a nagy sziget mellett, majd Árpád vezér meg nemesei bevonultak arra. Mikor látták a helynek a termékenységét és gazdagságát, továbbá hogy a Duna vize milyen erőssége neki, kimondhatatlanul megszerették. Egyszersmind elhatározták, hogy ez lesz a vezéri sziget, s a nemes személyek mindegyike ott udvart meg majort kap. Árpád vezér azonnal mesterembereket fogadott, és velük pompás vezéri házakat építtetett. Aztán meghagyta, hogy a napok hosszú során át elcsigázott minden lovát vigyék oda és ott legeltessék. Lovászai fölé mesterül egy igen okos kun embert tett, név szerint Csepelt. Minthogy Csepel lovászmester ott lakott, azért nevezték el azt a szigetet Csepelnek egészen a mai napig. Árpád vezér és nemesei pedig férfi- meg nőcselédeikkel együtt békében és hatalomban ott maradtak április havától október haváig. Ekkor közös tanácsban elhatározták, hogy feleségüket otthagyva, távoznak a szigetről, átmennek a Dunán túlra, meghódítják Pannónia földjét...

46/ A Magyar-rév

Néhány nappal később Árpád vezér meg összes főemberei közös elhatározással, egyetértéssel és szabad akarattal kivonultak a szigetről, és tábort ütöttek Soroksáron túl a Rákos vizéig. S midőn látták, hogy mindenfelől bátorságban vannak, és senki sem bír nekik ellentállani, átkeltek a Dunán. A révet, ahol az átkelést végrehajtották, Magyar-révnek nevezték el azért, mert a hét fejedelmi személy, akit hétmagyarnak mondtak, ott hajózott át a Dunán. Mikor odaát voltak, tábort ütöttek a Duna mellett a felhívizekig. Ennek hallatára a Pannónia földjén lakó összes rómaiak futással biztosították életüket. Másnap pedig Árpád vezér meg minden főembere, Magyarország valamennyi vitézével együtt, bevonult Atilla király városába. Ott látták a királyi palotákat - egyeseket földig romban, másokat nem -, és fölötte csodálták mindazt a kőépületet. Kimondhatatlanul felvidultak, mivel érdemesek lettek arra, hogy elfoglalják - s méghozzá háború nélkül - Atilla király városát, kinek az ivadékából származott Árpád vezér. Ott lakomáztak mindennap nagy vígan Atilla király palotájában, egymás mellett ülve. Mind ott szóltak szépen összezengve a kobzok meg a sípok a regösök valamennyi énekével együtt. Az ételt-italt a vezérnek meg a nemeseknek arany-, a közrendűeknek meg a parasztoknak ezüst-edényben hordták fel, ... Ekkor Árpád vezér meg övéi örömükben húsz napig maradtak Atilla király városában. Közben majdnem mindennap Magyarország vitézei valamennyien a vezér színe előtt vértezett harci ménjükön ülve pajzzsal meg lándzsával nagy tornát vívtak; másfelől az ifjak pedig pogány szokás szerint íjas-nyilas játékot játszottak. Ettől Árpád vezérnek nagy jókedve támadt, s minden vitézének különféle ajándékot adott: aranyat, ezüstöt meg egyéb jószágot is...

52/ Ösbő meg Velek

... Ezután az Úr megtestesülésének kilencszázhetedik esztendejében Árpád vezér is elköltözött ebből a világból. Tisztességgel temették őt el egy kis folyónak a forrása felett, amely kőmederben folyik alá Atilla király városába. Egyszersmind ott a magyarok megtérése után a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére egyház épült, amelyet fejérnek hívnak.

------------------------

Anonymus részletesen tárgyalja az egész Kárpát-medence elfoglalását és birtokbavételét. Itt elsősorban olyan idézeteket válogatattam, amelyek kidomborítják Atilla-Álmos-Árpád egyenesági leszármazását és összetartozását. A másik fontos mondanivalója az idézett szövegeknek, hogy Álmos illetve Árpád fejedelem sohasem önkényesen cselekedtek, hanem mindig tanácsot tartottak és a nemesekkel/főemberekkel közös elhatározással, egyetértéssel és szabad akarattal cselekedtek és hajtották végre a honvisszafoglalás nagy művét. (K.M.E.)

Első könyv.

IV. Fejezet. Ethele olaszországi táborozásától birodalma felbomlásáig s a magyarok bejöveteléig.

5/ A hún birodalom fölbomlásáról

... Csaba tehát tizenötezer húnnal Görögországba Honoriushoz futa, s bár az ott kívánta marasztalni s görögországi lakossá tenni, nem marada, hanem visszatére Scythiába atyafiaihoz és rokonaihoz. Ki is mihelyt Scythiába visszatért, mindjárt kezdé sürgetni, hogy mindenestől menjenek vissza Pannóniába, hogy a németeken bosszút álljanak.

6/ A székelyekről, és Csaba fiairól; Edről és Edeménről.

Maradt volt még a húnokból háromezer ember, kik a krimhildi csatából futással menekültek, kik is félvén a nyugoti nemzetektől Árpád idejéig a Sziklamezőn maradtak s ott magokat nem húnoknak hanem székelyeknek nevezték. Ezen székelyek ugyanis a húnok maradványai, kik midőn megtudták, hogy a MAGYAROK PANNÓNIÁBA MÁSODSZOR VISSZAJÖTTEK, a visszatérőknek Ruthénia határszélein eléjök menének s Pannóniát együtt meghódítván abba részt nyertek, de nem a pannóniai síkon, hanem a határszéli hegyek közt kaptak osztályrészt...

Második könyv.

I. Fejezet. A magyarok dolgairól a vezérek korában.

1/ Bevezetés

Miután tehát előadtuk a húnok eredetét, szerencsés és szerencsétlen harczaikat, s hányszor változtatták lakhelyeiket, most nézzük, mikor tértek vissza ismét Pannóniába. Kik voltak a visszatérők kapitányai s mennyi volt fegyvereseik száma jelen munkába igtatni máltónak tartottam.

2/ A magyarok bejöveteléről s hét kapitányról.

...Jézus Krisztus születésének nyolczszázhetvenkettedik esztendejében jövén be ismét a húnok vagy magyarok Pannóniába, ...

3/ A magyarok átkeléséről a Dunán.

Megindulván tehát emelt zászlók alatt feleségeikkel, gyermekeikkel és barmaikkal, a Dunán Pest-nél és a szobi réven átkelének, hol egy várat a Duna körül, mellyben gyűltek volt össze Szvatoplug katonái, kik futással menekültek, ...

4/ Első kapitány Árpád.

Azon kapitányok közt tehát Árpád, Álmos fia, ki Előd fia, ki Ögyek fia volt, a TURUL NEMZETSÉGBŐL vagyonban gazdagabb s hadban hatalmasabb vala. Azért is ezen Árpád tört át hadával elsősorban a ruthénok havasain s ő ütötte föl legelsőben táborát az Ung vize mellett; minthogy az ő vérsége a többi scythiai törzsek fölött azon kiváló méltósággal van fölruházva, hogy a seregnek menet közben előtte, visszavonuláskor mögötte jár.

5/ Árpád szállásáról túl a Dunán.

És midőn a Dunán átkelve Pannóniába béjöttek, maga Árpád azon helyt üté föl sátrát, hol most Fejérvár városa van telepítve. S az a hely vala Árpád vezér első szállása.

Vége a magyarok első krónikájának. Kezdődik az előszó a második bejövetelről és a magyaroknak kedvező és kedvezőtlen dolgaikról.

(27) ... A Scythiából való második kijövetelkor tehát a száznyolc nemzetség mindegyikéből kétezer fegyveres férfi jött el, családtagjaikat nem számítva.

(28) Ama kapitányok közül Arpad volt a leggazdagabb és a (leg)hatalmasabb, Almus fia, aki Elev (Előd) fia, aki Ugeg fia. Apja, Almus az Erdelw-i hazában elszenderült, mivel nem jöhetett be Pannóniába. Erdelw-ében tehát megpihentek, és barmaikat is új erőre kapatták. Mikor pedig a lakosoktól hallották, milyen termékeny a föld, hogy a Duna a legjobb folyó, és nincs a világon jobb föld ama részeknél; közös tanácskozáson elfogadták tehát, hogy elküldik követül Kund fia Kusid-ot, hogy menjen, szemlélje meg az egész földet, és ismerkedjék meg a föld lakosaival. Amikor tehát Kusid Magyarország közepére érkezett, és leereszkedett a Duna menti részekre, látta, hogy a táj szép, a föld körös-körül jó és termékeny, jó a folyóvíz és füves a partja; megtetszett neki. Azután elment tartomány vezéréhez, aki Atyla után uralkodott, a Zuatapolug nevűhöz, üdvözölte őt sajátjai nevében, és elmondta, mi okból jött. Ennek hallatán Zuatapolug nagy örömmel örvendezett, azt hitte ugyanis, parasztok ők, akik azért jöttek, hogy megműveljék a földjét; ezért a követet kegyelmesen bocsátotta el. Kusid pedig, miután a Duna vizéből megtöltötte a kulacsát, perjefűből rakott a tömlőjébe és vett rögöket a fekete földből, visszatért övéihez. amikor elmesélt mindent, amit hallott és látott, nagyon tetszett nekik, majd megmutatta nekik a kulacs vizet, a földet és a füvet. Megízlelvén ezeket, meggyőződtek arról, hogy a föld kitűnő, édes a víz, a rét füve olyan, amilyennek a követ elbeszélte nekik. Arpad pedig övéi között megtöltötte a kürtjét a Duna vizével, és az összes magyarok előtt ama kürtre a mindenható Isten kegyességét kérte: engedje át nekik az Úr ezt a földet mindörökre. Miután szavait bevégezte, az összes magyarok háromszor felkiáltottak: "Isten, Isten, Isten". Ebből aztán szokás lett, melyet a magyarok a mai napig megőriztek. Majd közös elhatározással ugyanazt a követet visszaküldték a már említett vezérhez, s földjéért küldtek neki egy nagy lovat arábiai arannyal bearanyozott nyereggel és aranyozott kantárral. Ezt látván még jobban örült a vezér, mert az gondolta, hogy mint vendégtelepesek küldték neki a földjéért. A követ tehát földet, füvet és vizet kért ott a fejedelemtől. A vezér pedig mosolyogva így szólt: "Legyen nekik, amennyit akarnak, ezért az ajándékért!" Így tért vissza a követ az övéihez. Arpad pedig ezenközben a hét vezérrel bejött Pannóniába, de nem vendég módjára, hanem mint akik ÖRÖKSÉG JOGÁN BIRTOKOLJÁK a földet. Ekkor egy másik követet küldtek a vezérhez, és ezt az üzenetet bízták rá: "Arpad övéivel együtt azt üzeni neked, hogy azon a földön, amelyet megvettek tőled, ne maradj tovább semmiképpen sem, mert a te földedet megvették a lóért, a füvet a kantárért, a vizet a nyeregért. Te pedig örökzálogba, lévén ínséges és fösvény, átengedted a földet, a füvet és a vizet." Amikor a vezérnek elmondták az üzenetet, mosolyogva így szólt: "Üssétek le azt a lovat egy fabunkóval, a kantárt dobjátok a mezőre, az aranyozott nyerget vessétek a Dunába!". A követ: "És mi káruk lesz ebből, uram? Ha a lovat megölöd, az ő kutyáiknak adsz eleséget, ha a kantárt a fű közé veted, embereik, kik a füvet kaszálják, megtalálják, ha pedig a nyerget a Dunába veted, halászaik húzzák ki az aranynyerget a partra, és haza is viszik. Ha tehát a föld, a fű és a víz az övék, minden az övék." Ezt hallva a vezér gyorsan összegyűjtötte a seregét, félvén a magyaroktól, segítséget kért a barátaitól, és velük egyesülve elébük ment. Amazok közben a Duna közelébe értek, és egy gyönyörűséges mezőn hajnal hasadtával csatát kezdtek. Az Úr segedelme a magyarokkal volt, akik elől a sokat emlegetett vezér futásnak eredt. A magyarok a Dunáig üldözték, ő pedig félelmében a Dunába vetette magát, és megfulladt a sodró vízben. Visszaadta tehát az Úr a magyaroknak Pannóniát... Minthogy Arpad kapitány különleges méltóságot viselt Scythiában, és ezt az ő nemzetsége törvényes és elfogadott scytha jogszokás alapján birtokolta, miszerint is a hadban indulók előtt egyedül kell mennie, visszavonuláskor pedig hátul, mondják, ezért ő a többi, Pannóniában vonuló kapitány előtt elsőként lépett (e földre). Amikor Arpad a többi magyarral együtt, miként fentebb elmondtuk, harcban legyőzte és megölte Zuatapolug-ot, tábort ütött Noe (más fordításban Nyék) hegyén Alba (Fehérvár) közelében. Ezt a helyet választotta Arpad először Pannóniában, a szent István király, aki tőle származott, ezért alapította ennek közelében Alba városát.

(Képes Krónika, Nemzeti Kincseinkért Egyesület, Budapest, 2003)

A magyarok krónikája második része szól a magyaroknak Pannóniába való visszatéréséről, kapitányaiknak, vezéreiknek és királyaiknak életéről és viselt dolgairól.

Az első kapitányról, a fehér lóról, az aranyos nyeregről és az aranyos fékről

Az kapitányok között a leggazdagabb és leghatalmasabb Árpád volt, Álmos fia, ez meg Ügyek fia, ez meg Előd fia... (A fehér ló története a Képes Krónikából idézett résznél olvasható)

Mivel pedig Árpád kapitány Szkítiában egy bizonyos különleges tisztséget viselt, és nemzetségének az volt törvényes és jóváhagyott szittya szokása, hogy hadjáratra vonula egynek elöl kellett mennie, visszavonulás alkalmával pedig hátramaradnia - ennek következtében Árpád állítólag megelőzte a többi kapitányt a Pannóniába való bevonulásban...

A második kapitány

A második kapitány pedig, Szabolcs, akitől a Csák nemzetség származik, mint mondják, azon a mezőn és helyen szállt meg, ahol most Csákvára hever romokban. Ennek a várnak ugyanis Szabolcs kapitány vetette meg az alapját...

A harmadik kapitány

A harmadik kapitány pedig Gyula volt, akitől László-fia Gyula származik. Ez a Gyula nagy és hatalmas vezér volt, és Erdélyben egy vadászat alkalmával egy nagy evrosra talált, amelyet a rómaiak építettek. Volt neki egy nagyon szép leánya, név szerint Sarolta, akinek a szépségéről még sokáig beszéltek a tartományok fejedelmei; Géza fejedelem vette törvényes feleségül...

A negyedik kapitány

A negyedik kapitánynak Künd volt a neve: ennek fia Kücsid és Kaplony, akik a Nyír közelében ütötték fel táborukat, és megkereszteltetésük után itt monostort alapítottak.

Az ötödik kapitány

Az ötödik kapitányt pedig Lélnek nevezték, ő űzte el a messziarokat, azaz a cseheket Galgóc vidékéről, és állítólag hosszabb ideig itt táborozott. Ettől származik és ered a Zovárd nemzetség, vagyis az ő törzse.

A hatodik kapitány

A hatodik kapitánynak Vérbulcsú volt a neve, s bizonyos hogy a Balaton körül ütötte fel sátrait.

A hetedik kapitány

A hetedik kapitányt Örsnek nevezték. Ennek a nemzetsége pedig a Sajó környékén tartotta tanyáját.

A többi nemzetség pedig, mely származásra ezekkel egyenlő és hozzájuk hasonló, tetszése szerint kapott lakóhelyet és szállásföldet. Ha tehát némely könyvekben az áll, hogy csupán ez a hét kapitány jött be Pannóniába, s Magyarország csak általuk jött létre és népesedett be: ugyan honnét jött az Ákos, Bor, Aba és más nemes magyarok nemzetsége, hiszen ezek sem jövevények, hanem Szkítiából jöttek ki. Egyedül azt az indokolást tudják erre, hogy a köznép hét magyarról beszél. De ha csak e hét magyar volt a házanépével, és több háznépet nem lehet feltenni, mint feleségeket, fiakat, lányokat, szolgákat és szolgálókat, hogy hódíthatott volna ilyen csekély háznéppel országokat? Szó se lehet róla!

(Thuróczy, A magyarok krónikája, Európa Könyvkiadó, Budapest 1980)

5-dik vers.

Ebben az időben jöve el az Hunnusoknak másik Nemzetsége Árpád, Álmos fia vezérlése alatt és Zándir Hám követeket küldvén eleibe, azt a nemes Nemzetet elfogadá. Mint az Urunk házánál ma is meglévő levelek és régiségek bizonyittyák.

6-dik vers.

És eléadván a' Hatkő vér kövekre metszett Törvényeket s Budvárában a' Rabanbánok módja szerint áldozatot tévén, minekutánna a' köveken lévő törvényeket megolvasta volna, azokból ezeket szabá a maga Nemzetére.

Hogy a Pannon földen a' főhatalom senkire ne szállyon, hanem csak a' ki az ő Törsökéből fiú ágon származott.

A' melly földet ki maga kezével keres, a' néki légyen tulajdona, a' mellyet pedig közerővel keresnek, az a' szerzők között egyaránt osztassék fel. A' közönséges dolgok pedig a Nép közakarattyával végeztessenek.

A' ki előljárójához hitit megszegi, a' fő Rabanbán áldozattya alkalmatosságával fejét, jószágát veszesse.

A' ki a' fő Rabanbán méltósága ellen dolgoznék, számkivetésbe küldessék.

A' ki a' fő Rabanbán áldozattyára nem menne, derékba keresztül szurattassék.

7-dik vers.

Mellyeket megolvasván, magára szabván, és a' Rabanbán kellyhéje felibe tévén mindnyájon mintegy vérrel könyvező szemekkel sirának örömekben és jól ivának reája.

8-dik vers.

Árpád pedig annak emlékezetére, hogy törvénnyeit a' mi Székelly Nemzetünktől vette, a' Székelly nemzetnek a' maga Tribussából ajánllya Rabanbánnak a' három fiuval ékeskedő Uopouletet, Uopourt és Uogrount s ezeket végezvén felméne Munkácsra és áldozván s a' törvényeket megnyitván béméne Pannon földre...

(Máttyás András, Csíki Székely Krónika, Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2000)