Oldáskor a kéz hátramozdulásáról: a könyvek azt írják, hogy feszítéskor, pontosabban horonyzáskor beáll egy egyensúlyi állapot az izmok (és ez hátizom kellene, hogy legyen) és az ideg ellentétes irányú húzóereje között. Oldáskor értelemszerűen ez az egyensúlyi állapot szűnik meg, és a kéz a tehetetlenség okán hátra mozdul. Önmagától. Szvsz, ha ez akaratlagos, akkor teátrális elem (nem én mondtam, csak idézem, de azért idézem, mert elhiszem), ami a lövést nem teszi jobbá! Sőt, általában minden felesleges utómozgásra azt szokták mondani, hogy ront az eredményen, mert akár az oldás előtti pillanatban is felléphet már. (Pl. az íj lekapása.)
Magam tapasztalata: Nekem bizony nem nagyon mozdult eddig hátra a kezem. Viszont a napokban ideálisabb fixpontkeresgélés közben tanáltam olyan helyzetet, ahol meglepetéssel tapasztaltam ezt a spontán hátramozdulást. Nagyon jó érzés volt, mondhatom... Az még elmező analízisre vár, hogy melyik eleme volt a lövésfolyamatnak, amitől ez történt. Hogy ettől jobb lett-e az oldásom, azt nem tudom, csak remélni szeretném...
A tökéletes mozgássor kivitelezése igen összetett dolog. Először fejben készül el a mozgás, és miután minden külső inger összeáll a lövéshez csak akkor tudunk jónak mondható lövést leadni. Ha valami hiányzik akkor garantált a sz.. lövés. Ezért van az, hogy a már régen íjászók tudják, a célbacsapódás előtt, hogy hova ment a vessző. Ha megnézed magad egy kamerán keresztül amin ki lehet kockázni a felvételeket biztosan meglepődsz majd, hogy amire te azt hiszed, hogy hátra menő kézzel oldasz az bizony helyben oldás. A vessző már régen ott sincs mikor a kezed hátra mozdul. Persze a mozdulatsor szükséges, mert csak így ismételhető a lövés. Ha az oldó kéz hátra mozdul és az ujjak nyitása tökéletes akkor a tartó kéz nem sokat fog hibázni. Én személy szerint az oldó kezet teszem felelőssé a jó lövésért elsősorban és csak utána a tartó kezet. Ez viszont egy jó markolattal jól beállítható.
Összegezve tehát, ha a fejben minden összeált a cél, az izmok feszessége, a célzási időtartam, az oldó kéz és a tartó kéz összhangban történő elmozdulásával megszületik egy tökéletes lövés. Ezt megismétled sokszor egymás után és nincs ellenfeled a pályán.
Ezt tükör előtt lehet jól kontrolálni, begyakorolni. Ha a tartó kezedet kihúzás nélkül felemeled kihúzás közben sem szabad a vállnak befelé fordulni. Ez akkor jön elő, ha az íjad erősebb mint ami szükséges lenne. Az izmok csontok védekeznek és olyan mozgást gyakorolsz be amit nagyon nehéz kigyomlálni. Ha pontosan akarom leírni akkor a tartó kéz lapockája és a vesszőnek párhuzamosnak kell lennie. Ezt azonban nem látod.
Valahol olvastam, hogy a koreai gyerekekeket úgy tanítják hetekig, hogy íj nélkül emelik a kezüket, miközben a lapockák nem emelkednek. Íjat csak akkor kapnak a kezükbe, amikor ez már hibátlanul megy. Nos, ezt megtanulni nem olyan nehéz, legfeljebb mikor a feszítés történik, akkor kell odafigyelni, mert az íj elviheti.
A fenti problémára egyik sporttárs példája kiváló. Neki is valószínűleg erős volt az íja, és rettenetesen behúzta, befordította a tartó kezének a vállát. Szóltunk neki, ezután hónapokig otthon a tükör előtt próbálgatta, és igazítgatta a vállát a helyes irányba, és gyönyörűen kinőtte ezt a kis hibácskát. A mai napig beáll a két tükör közé, hogy elölről, hátulról lássa, hogy viselkedik a keze. Szóval kitartással és két tükörrel.
AJÁNLOM AZ OLDALT
