Az íjak karbantartása

A három készítési mód, műgyanta, laminált és szaru-ín kompozit, mind mást kíván a gazdájától.

A műgyanta íjakkal a legegyszerűbb a helyzet. Ezekkel gyakorlatilag semmi dolgunk nincsen. Karjuk többnyire bőrrel borított, ezt a bőrt ápolgathatjuk a megfelelő szerrel. Arra vigyázzunk, hogy csak olyannal, ami a műgyantát nem károsíthatja. A markolat és a szarv farészeit is érdemes néha bevonni faápoló, bútorápoló szerrel, főleg, ha sokat éri nedvesség az íjat.
Minden íjat óvjunk a túlzott hőtől. Nyáron kocsi ablakában felejtett, fekete vászonba csomagolt íjat előbb tegyük hűvös helyre, hagyjuk lehűlni és csak utána ajzuk fel. Ezt és a maximális húzáshosszat betartva ezek az íjak sokáig tartanak, gyakorlatilag a műanyag elöregedésével ér véget földi pályafutásuk.

A laminált íjak igényesebbek. Ezek fa magja szerves anyag és mint olyan ráadásul elég jó nedvszívó. Amelyik íjon sok farészt látunk kikandikálni, a karok szegélyét, a szarvakat és a markolatot nedves időben való használat előtt célszerű valamilyen víztaszító anyaggal lekezelni. Ez lehet szilikon spré, viasz, szalonnabőr, bármi, amitől nem lesz túlságosan csúszós a markolat. A felnedvesedő faréteg előbb-utóbb el fogja engedni a ragasztást és vetemedhet is! Itt is vigyázzunk, hogy a szer ne oldja a műgyantát.

A csúnyán összekarcolt fa- és csontfelületek a markolaton újra-polírozhatók. Ehhez használjunk nagyon finom (1000-es) polírpapírt vagy horzsakő-lisztet, durva sérüléseknél kezdjük erősebb (pl. 400-as) csiszolópapírral és fokozatosan haladjunk a finom felé. Figyelem: fát csak szálirányban szabad csiszolni! Aki ilyet még nem csinált, először próbálja ki magát máson: antik szekrényen, szomszéd autóján és csak utána vesse magát az íjra.

Összekarcolt lakkozott felület ugyanígy javítható, a megcsiszolt felületre híg és kevés lakkot használjunk, várjuk meg a száradást, csiszoljuk újra. Több réteg lakk, mindig alácsiszolva az eredetivel megegyező felületet ad. Kezdők először ezt is az asztallapon kísérletezzék ki!

Az elkoszolódott, összekarcolódott bőr is tisztára és simára csiszolható, ha már minden más tiszítási módszernek ellenállt. Itt azonban nagyon finoman és óvatosan kell csiszolni, mert a bőr valamivel hamarabb elfogy, mint a fa. Legjobb, ha csak a kosz jön le és az alá nem megyünk. A bőrbe ivódott kosz (vér, humusz, izzadtság) nem fog így kijönni.

A szaru íjak a leghálásabbak, legszerethetőbbek. Ezek időjárás érzékenyek, nedves időtől óvjuk őket, esős, őszi versenyre ne vigyük el (a hadjáratok ideje amúgy is a tavasz és a nyár). Akinek ilyen íja van, az vigyázni is fog rá, ha másért nem, hát az ára miatt...

A húrt  vagy más néven ideget méhviasszal célszerű átdörzsölni. Ez megóvja az ideget a kiszöszösödéstől. A műveletet úgy érdemes végezni, hogy először átkenjük a húrt a viasszal, majd egy darab bőrrel vagy vastag ronggyal jó szorosra fogva átdörzsöljük az ideget, hogy a viasz megolvadva, egyenletesen bejusson a szálak közé.

Az igazán gyors íjak húrfülét be lehet tekerni teflonszalaggal a kisebb ellenállás eléréséhez. Ugyanígy lehet tefloncsikot ragasztani a vessző kifutásának helyére. Ez a markolat felületét is óvja a kikopás ellen.

A favesszők, főleg a natúr vesszők felületét érdemes néha letisztítani és lenolajos ruhával átdörzsölni.

Aki mindezt végigcsinálja, az igazán szereti és megbecsüli az íját, aki nem, az meg pont olyan trehány, mint jómagam...

Ránctalpas