Forrás: SZIP (www.szip.hu)

Hogy én mit értek célzás alatt? Azt, amikor valaki vessző hegye és a cél által bezát szög alapján betanulja a távolságokat és az alapján lő, ha ismeri a távot, akkor a betanult módon a betanult helyre teszi a vessző hegyét és a vessző pontosan oda csapódik, ahová kell (persze oldáshiba és elrántás nélkül). Az angolok ezt hívják gap shooting-nak.
Ehhez hasonló az a módszer, amit néhány "longbós" használ. az íj markolatán lévő természetes görcsöt, bármit használnak viszonyítási pontként a célhoz.
Vannak akik fél szemmel végig néznek a vessző, hogy egy síkban legyen a céllal (ezt egy időben én is csináltam), aztán a röppálya ismeretében tartják a célra a vesszőt.
Van olyan módszer is, hogy vékony fém tűket ütnek a "longbó" markolatába egymástól bizonyos távolságokra, mindegyik tű egy távolságnak felel meg,
mondjuk az első 15 m-nek, a következő tű 20 m-nek és így tovább (hasonlóan a csigások tüskéihez). Rengeteg és rendszeres lövés kell ahhoz, hogy az ember
ezt betanulja, aztán el lehet távolítani a tűket, mert teljesen berögzülnek az agyba.
Aztán van még a húrmértékes célzás, meg még ki tudja hány titkos módszer.
Szóval én ezeket nevezem célzásnak.

És hogyan lövök én? Ötvözöm a keleti ZEN stílust a nyugati eredméyncentrikus íjászattal. Nem tagadom, hogy gyalog íjászként érdekel az, hogy milyen eredményt érek el, de ez nem elsődleges szempont, nem akarok görcsösen győzni.
A lövéstechnikám:
- Az íjat az idegre helyezett vesszővel fej magasságába, vagy valamivel magasabbra emelem és ezzel a mozdulattal együtt belélegzek.
- Az íjat megfeszítem, úgy hogy a magasra tartott íjat lefelé engedem váll magasságig, a jobb kezemmel eközbe az ideget húzva egy félkört írok le (kb. így csinálják a kyudoban is, csak magasabbról indulnak), eközben  lassan kilélegzek.
- Az íj felemelésétől kezdve mindkét szemmel a célra próbálok koncentrálni lehetőleg oly módon, hogy kizárjak azon kívűl mindent (na ez nehezen megy),
ez homogén felületeknél elég nehéz, könyebb, ha már van benne egy másik vessző, vagy van rajta valami, amibe belekapaszkodhat a szemem.
-Amikor a fix pontomat eléri a kezem, akkor oda betámasztok, de és most jön egy másik nehezen kivitelezhető rész, de nem statikusan, tehát igyekszem nem
fixen betenni a kezem a fix ponthoz, majd tartani az íjat, hanem ahogy elérem a fix pontot, akkor már csak a lapockák segítségével tovább feszítem az íjat, hogy ne álljon meg vessző, ne veszítse el a mozgással együtt járó dinamikus energiáját. Ez csak egy pár milimétert jelent, és ez a legnehezebb rész, mert az ember hajlamos karral tovább rántani a vesszőt, azaz többé-kevésbbé csúzlizni.
-Ezután jön egy másik rettentő nehéz dolog, a jó oldás, ami még ritkán megy. Erről nem írok bővebben, a lényeg az, hogy igyekszem nem tudatosan oldani,
hanem úgy, ahogy Kassai leírja (egyébként ezt a kyudo-ból vette), mint amikor egy havas fenyő ágairól lecsúszik a hó terhe.
Ez alatt nem látom a vessző hegyét, így azzal nem tudok célozni, a vesszőn sem nézek végig, hogy a célra néz-e. Az íjat tartó kezemmel sem végzek semmilyen korrigálást, hanem oda tartom, ahová kihúztam, hiszen az agy és a szem nem csap be. Ott van például a kődobás, ott sem tud célozni az ember, hanem csak a célre koncentrál és lendít. Persze nagy távolságoknál, 40-45 métertől fölfelé már korrigálok, hiszen ott nem ismerem a vessző röppályáját.
Amióta ezt a technikát alkalmazom, azóta én vagyok a legjobb, 10 kilót fogytam, nem kell olaj a kocsimba, a nők bomlanak utánam, és sikeres és gazdag lettem, ha valakit érdekel a módszer, akkor 100 Euróért megrendelheti az oktató kazettámat.

Tavaly a szabolcsi éjszakain még végignéztem a vesszőn, éjszaka meg is haltam, idén inkább a pszichés teher ölt meg, hogy tavaly elcsesztem, a negatív gondolatokkal kilőtt vessző pedig irtózik a céltól. Ellenben Diósgyőrben elég jól ment az éjszakai verseny. Láttam ott lőni a 3D európa bajnokot és a harmadik helyezettet, mondanom sem kell, hogy az ő célzásmódjuk csődött mondott, és csak a középmezőny szintjét tudták meglőni.

Na ezt megírtam, Uff....:))))

Ma vagy holnap is kimegyünk a tanyára, nagyon jól éreztük magunkat a multkor, íjászat után még gerelyt is hajigáltunk, illetve én még szekereztem is egyet.

NagyG