Egy vén

Megkérdezte tőlem egyszer egy vén

Ki csöndesen sírdogált egy téli estén,

Hogy mi végre vagyunk a világra?

Megírta ugyan Tamási, de hiába...

Mert otthon van az ember, hol született

S az csupán egyetlen hely, annál több nem lehet.

S mivel otthon igazán csak hazámban lehetek

Már tódúlt a válasz a számra, ..... de megrekedt.

Mert itthon vagyok én itt, a magas Hargitán,

S puha ágyam nem más mint a szép Ungvár.

Kassáról hazavágyok Váradra,

De otthonom nem lelem a hazámban!

Mert ha öt részre tépik, s széthordják vackát,

A fáradt, öreg medve sem leli téli álmát.

Csak ül magába roskadtan, görnyedten,

S mint egy vén, sírdogál csöndesen...